eltérés

~kopog az idő, itt ül az ablakon,

menni kéne, szállni szabadon,

s feküdni elhagyott padokon,

megfoglak a szavadon

kopog az idő, itt ül az ablakon,

indulni kéne, hazudni: akarom, 

s csak aludni némán karodon,

otthont lelni az ajkadon

Számtalan könyvet kezdtem el írni, így bátran összegezhetem, egy dolog hiányzott belőlük: Én.

A varázs, hogy ilyet csak Én alkotok, hogy lényem egy egész apró darabja átszövi majd a sorokat, hogy az olvasó ezer közül is felismerje.

Mostanában nagyon sok mindenen gondolkoztam. Legtöbbet azon rágjuk magunkat, ami már nem a miénk vagy nem is volt, illetve nem is lehet. Valahogy a birtoklási vágy mindig felülkerekedik a józan észen és a pozitív szemléleten: ne aggódj, nem kell, csak kacat, Neked jobb van.

Itt leginkább érzelmekre és emberekre gondolok. Márha szabadna úgy kezelnem őket ELMÉLETBEN, mint tárgyakat. És miért ne szabadna? Hisz ezek is a saját gondolataim, és a gondolat nem egyenlő a tettel.

[bár elveim szerint csak egy apró lépés választja el a kettőt]

Nem fogok neveket mondani, hisz tudom őket, akkor minek írjam le magamnak? Kezdek belekavarodni. Lassan egy verseskötetet tettem ide, ahova az érzelmeimnek kellett volna lenniük. No sebaj.

Leginkább az zavar, hogy nem tudom őket TELJESEN magaménak mondani.[ez a része soha sem ment]

Már pedig mi is okozhatna nagyobb győzelemérzetet [győzelemérzet nem boldogság!], mint valakinek a lényébe való teljes betekintés?[ez nem számít érzelemmanipulációnak, sem kihasználásnak, hisz mindkét fél megkapja amire vágyik: a másikat. azt hiszem ezt hívjuk kapcsolatnak]

Úgy érzem sok mindent kell még tanulnom az életben.

És a jöhet a másik téma, ami mostanság gyakran bukkan fel mindennapjaimban: vallás és szabad akarat gyakorlás.

A vallás, mint olyan, egy eszköz. [ez tény, nem rágalom] Egy pszichikai, olykor fizikális testet öltő fegyver, a félelem megfélemlítésére. Lényegében az emberi remény tanokba szedve. Ezért is alakulhatott ki több vallás, hisz ahány ember, annyi vágy. [ezeknek az embereknek mindig és mindig több kell...]

Lelkiismeretfurdalás nélkül kijelenthetem: vallásosan neveltek. Persze burkoltan. Több évig gyakoroltam a hit elméletét és gyakorlatát a hétköznapokban, még sem volt kötelezővé téve számomra. [leszámítva a helyi katolikus papot, aki megpróbált "rákényszeríteni" a hitoktató órákon való részvétre...talán ez volt a kiváltó ok, amiért elkezdtem "nem hinni" a kereszténységben]

Sosem voltam radikális világ és vallásnézetű. Nem voltam fanatikus sem a fény sem az árnyék oldalán. Valahol alatta és felette nézelődtem. És persze néha bekukucskáltam mindkét oldalra.

Nem imádtam sem Istent, sem a Sátánt. Ezek olyan szavak, melynek jelentésével már mi sem lehetünk tisztában. Az emberek legtöbbjének az Isten [nagy i-vel, nem egy hanem az EGYETLEN felsőbbrendű lény, a Teremtő] egy bölcs "erő" mely gyermekének vallja az életet. Paramm-paramm, nem szeretnék nagyon belemenni, ha valakit érdekel kommentben jelzi és részetesen is kifejtem a véleményem, szómiszó, sok minden kimaradt a Bibliából, ami Engem [ismétlen Engem, amivel arra utalok, hogy ez szubjektív vélemény] arra enged következtetni, hogy amikor íródott, még a technika nem volt elég fejlett és a tudás kevés volt.

Majd jöhet a Sátán [a Bukott Angyal, kinek fia majd elhozza a teljes káoszt, s a csábítást, minek büntetéséül Isten elküldé hozzánk az Apokalipszis négy lovasát: a Halált, Háborút, Viszályt és az Éhínséget etc etc remélem jól írtam, rég tanultam] ki személyében Isten teljes ellentéte. A kegyvesztett, ki az emberek[?] felé irányuló irigysége, s egyéb feltörekvő, uralkodni akaró vágyai miatt vesztette el helyét a Mennyek országában.

Itt egy újabb kérdés...Mi a Biblia ellentéte? Sokak szerint a Legemeton...Én ezt azért megkérdőjelezném. 

[ismétlés, akit érdekel a bővebb véleményem, írjon]

Szabad akarat...hol kezdődik és hol végződik? Korlátozni valakit, hogy saját érdekeinket érvényesítsük vajon szabad akaratnak mondható-e még? Valaki életét kioltani önmagunk javára? Valakit féltésből keretek közé zárni?

Sokak szerint szabad akaratnak az nevezhető, ami még az erkölcsi és társadalmi elvárásokon és szabályokon belül mozog. [de ha valamit megszabunk, abban mi a szabad?]

Itt ki is lyukadhatunk az anarchizmuz illetve az utópia fogalmaknál. Anarchiának nevezhetjük azt a létet, amikor minden szabad, amit csak egy ember kigondol, s utópiának a tökéletességet, a második Édenkertet.

Hol vannak a határok? Mikor kell megállj parancsolnunk?[akár magunknak]

Míg valakinek az jelenti a szabadságot, ha akkor alhat amikor szeretne, másnak az, hogy akkor és úgy ölje meg a szomszédait amikor és ahogy akarja. [persze ezzel ELÉGGÉ korlátozná szomszédai akaratát]

Így, mint olyan, szabad akarat gyakorlása nem létezik.

Persze jön utópia és a tökéletes faj...