.színháború.

Rubintba oson megannyi érzelem, vér s az elem,
érte folyjon hát a legnagyobb küzdelem.
Kéjesen vonagló testek mámora, szerelem,
passióhoz hasonuló érzelem.
Kötelék ez, mély, tornyosuló harci játék,
a tett a lényeg, sosem a szándék.
Vörös ajkak tengerében elhaló buja szenvedély,
az ember oh színek nélkül, mondd mit ér?
Pirosan izzó tűzeső, lágy karmazsin cseppek,
a színek oh élet nélkül, mondd hová lesznek?


De mily szabadon szállhat a kék, mintha nem lenne ura,
tengertől az egekig mind befesti, soha meg nem unja.
Felhőkön megpihenhet, a szelek szárnyán útrakél,
ő mindent megtehetne, nemesekben benne él.
Királyok színe legyen zafír, a legtündöklőbb azúr,
halhatatlan vérük minden titkát őrizze az Úr.
Patakok súgják-búgják megannyi titkuk,
szeszélyes mivoltuknak ne legyen párjuk.


Sárgán csillogjék kezükön az arany, a bronz,
irigynek kincse az, másoknak kolonc.
Fukarok népe mondja majd magának,
kik ne tudjék ellenállni a Nap hatalmának,
felettük eljár majd az idő, lésznek kapzsi aggastyán,
s majdan csak szemük csillog, mint megfakult borostyán.
Kincs légyen e szín, mitől az ember lesz mohó,
birtoklási vágytól megvakuló.



De burjánzon ott Élet is, smaragdos zöld legelő,
nyugtatólag hasson hát e bájos színkeverő.
Legyen ez természet sajátja, ős mint az idő,
uralja csak minden értékvivő.
Titkoknak miértjét rejtse e szín, e mérgek szülője,
a Földi paradicsom legbecsesebb gyümölcse.
Szemnek e árnyalat, legyen oly drága,
mint testi-lelki megnyugvása.


Fehérben pompázzon az ártatlanság maga,
a gyermek, a gyémánt, s az anya.
Minden tiszta viselje önként akarva,
emelje a világot éteri szabadra.
A teremtő menyei ajándéknak szánja ezt,
védje hát a hit, a vallás, a lovag, s a kereszt.
Angyalok palástját sugallja merészen,
vakítón a mindentől a semmiig ez lészen.


De férközzön be ide a magány is, az éjsötét fekete,
ez legyen minden színek végtelen kerete.
Hozza el a halált, takarja a gonoszt, s jelentse a véget,
legsűrűbb szövete védje Tőlünk az időtlen rémet.
Otthona légyen mindennek, pusztulásnak,
s a világok végei megtisztulásnak.
Óvja az árnyat, s kerülje a fényt,
Színek színe Te védd a törvényt.

-szerkeztés alatt-