.Lélektükör.

~tükörben tükröket tükröző tükörbéli árnyak tükrei

Azt álmodtam, hogy álltam a tükörrel szemben, néztem magam a félhomályban.
Majd egy apró villanás és Te foglaltad el a tükörképem helyét.
Óvatosan kimásztál az üveglap mögül.
Azt hiszem akkor ébredhettem fel, amikor a kezed a csípőmre tetted.

Játszuk, hogy egy játék játékos játékosai vagyunk és játszva játszuk a játékunk.
Jössz játszani?


Falakon lepergő elhaló történelem,
villódzó árnyékot vágó tört énemen,
eldobott, megkopott, nem látott címeken,
széthagyott, feketéből szőtt rímeken,
ott élek Én, ott, istenem.

Megfakult, ezernyi karcot látott képeken,
a menny felé meg nem tett léptekben,
pokolból az ég felé meredő kezekben,
elgyötört testekbe szedett szerekben,
lélegzetből áradó átható mérgekben,
a minden Én vagyok, Én, istenem.

Puszta kézzel kioltott életekben,
imákat harsogó álszent lelkekben,
vértől kiszáradt, elavult erekben,
halk szuszogástól kihalt termekben,
Sátántól kártyán nyert gyógyírekben,
Istentől lopott szerelmes percekben,
a semmi Én vagyok, Én, istenem.

Élsz, mintha természetes lenne léted.

Lélegzel, mintha mintha megmentene a levegő.

Érzel, mintha emberi lenne lényed.

Emlékszel, mintha tudatod lenne merengő.

Nézel, szélesen, mintha látnál is.

Beszélsz, mintha lenne értelmed.

Dühöngsz, mintha marnál is.

Alszol, mintha nem lenne félelmed.

Szeretsz, mintha minden szerethető volna.

Csalódsz, mintha lenne miben.

Megremegsz, mintha valaki szólna.

Hiszel, mintha lenne kiben.

~az ördögre kacsintva