.mocsok.vér.pornó.

...keze lágyan derekamra simult, mintha csak a Jóisten is odateremtette volna. Szája végtelen lassúsággal kereste a szám. Éreztem, szinte hallottam szíve egyre hevesebb dobogását, tudtam, mit akar. Mind azt akarják. Természetes mosolyt erőltettem arcomra, kellett a mindennapokhoz.-Csak koncentrálj-próbáltam nyugtatni magam-ez csak egy játék.
És tényleg az volt. Szememmel óvatosan a kamera felé pillantottam, láttam az operatőr arcára kiült kéjes áhítatot. Elégedett voltam. Indulhatott a móka...
Egy gyenge mozdulattal a díszletként funcionáló ágyra löktem az előttem álló férfit. Nem számított rá. Nem volt a forgatókönyvben. Fél kezemmel meztelen felsőtestét simogattam, míg a másikkal nadrágja kigombolásán dolgoztam. Nyelvemmel csiklandozni kezdtem köldöke alatt. Tudtam mi következik. Hatalmas szívás az egész. De Ő élvezte a dolgot...még.
Minden tavaly télen kezdődött, amikor egy férfi kopogott az ajtókon. Fenn voltam az emeleten, éppen a házimat írtam, mint a legtöbb normális gyerek. Nem tudtam mi folyik lenn. Hallottam, a folytott hangú beszélgetést, de a szavakat nem értettem. A szüleim hangját felismertem...a harmadikat viszont nem...
Másnap csomagolnom kellett. 14 voltam.
Szenvedélyesen a pasi hajába túrtam, miközben számmal véresre szívott nyakát csókolgattam. Tetszett a perverz baromjának. Hevesen ringatózni kezdtem az ölében és közelebb hajoltam. Örült vonaglásban törtem ki. Izzadságcseppek folytak végig a hátamon. Éreztem, ahogy fülembe liheg, ahogy megremeg az örömtől. Nem élveztem. Soha nem is élveztem. Nem szórakozás volt, csupán munka...reméltem a kamera jó szögből vesz.
Egy röpke pillanatra a fiú arcára néztem. Helyes volt, a maga 18 évével, sötét szőke hajával, mélykék szemeivel. Egyszerűen megbabonázott. Más helyzetben, más körülményen közt talán...ha minden másképp alakult volna. De nem így történt. Kár érte. Óvatosan ajkaiba haraptam. Minden tökéletesnek kellett lennie.
Tudtam, hogy a szín és az aktus végéhez közeledünk. Most nem volt másik lehetőség, most Én diktáltam. Valahogy megváltozott a hangulat. Mindenki értetlen volt, mintha sejtenék, hogy nem az lesz amit várnak...ezt már élveztem.
Halk kacagás tört elő belőlem, éreztem a rendező, az operatőr és az összes stábtag tekintetét a testemen, de már nem érdekelt. Egy könnyed mozdulattal végigsimítottam az alattam mámoros állapotban lévő "társam" arcát.-Nem a Te hibád, sajnálom-futott át az agyamon, és cselekedtem.
Fogaim az ereket védő bőrhöz bújtak és rutinszerűen áthatoltak rajta. A forró vér elöntötte a szám, apró patakokban csorgott végig az államon. Reagálni sem volt ideje senkinek.
Legyőztem őket.