dilemma

"...Ki vagy,
Te aki mindig itt vagy,
de valahogy mégis folyton hiányzol,
mint a légszomj, fojtón hiányzol..."

Szerelmes vagyok. Hangoztatom gyakran, ahogy azt is, hogy talán csak egy ikonba, egy el nem érhető képzelgésbe, vagy csupán a szerelembe. 

Kezdem úgy érezni, hogy soha sem voltam szerelmes, csupán önmagam próbáltam ebbe a rózsaszín ködbe csavarni. Mindig kerestem valakit, akit imádhattam, miközben talán semmit sem éreztem iránta. [hisz ezek a "fellángolások" ideig-óráig tartottak, majd mindig akadt más]

Ez talán önmagam büntetése tudatalatt. 

Nem mondom, hogy nem kötődtem senkihez, vagy nem szerettem. Csak nem úgy ahogy elvárható lenne.

[mostanában mindenki azt hangoztatja, hogy mennyire utálja az embereket, sőt közönyösen érez irántuk, ami persze szerintem lehetetlenség, hisz ami/aki érzelmeket tud kiváltani belőlünk azzal nem vagyunk semlegesek, csupán haragudhatunk rá]

Azt hiszem, most haragszom.